Október végére jár az idő, de valahogy az időjárás nem nagyon akar tudomást venni erről. Napközben, napos, szélcsendes idők váltogatják egymást, az éjszakák enyhén és fagytól mentesek, szinte kellemesek. Még szeptemberben találtuk ki egy közös peca ötletét Folytyik Zoli barátommal, amit október közepére-végére tettünk, ő kettő, én egy hétre. Ez több csapattársunk érdeklődését is felkeltette, így Hadnagy Sanyi, Dankó Peti és Tóth Karcsi is csatlakozott hozzánk hosszabb - rövidebb időre. Kedvenc vizem, a Tisza-tó mindig rengeteg meglepetést tartogat számomra, egy örök, megfejthetetlen rejtély az egész víz, ami sosem tudjuk, melyik arcát mutatja majd felénk.
Április végén például kapás nélkül úsztam meg egy hetet, az ICM-on pedig az utolsó reggel sikerült csak két halat fognom, igaz vigasztalt, hogy csapatomat tudtam segíteni vele a felzárkózásban, de hiányérzet azért volt bennem, és a visszatérést tervezgettem.
A szeretett víz
Kezdés
Az indián nyár javában tombol, mikor magam mögött hagyom a várost, és irányba veszem a vizek paradicsomát. Megérkezésemkor a srácokkal gyors egyeztetés, az elmúlt héten pár kisebb, illetve 10-12 kg közötti ponty a termés. Nagyon bízunk ugyanakkor a lehűlő markáns hidegfrontban, hátha megmozdítja a halakat!
Kezdődik!
A szokásos rutinszerű dolgok (helykeresés, botok elhelyezése, sátor) következnek, ami nem kevés idő soha, itt meg pláne nem. Nagyon markáns a talált hely, kagylós terep, kisebb akadókkal, mindenre fel kell készülni, tehát: plusz szerelékek, zsinórszabadító, mert bizony bármikor szükség lehet rá!
Jó helyen járunk!
Hajnalban nem kis meglepetésemre kapásom van, igaz, a 4 kg körüli ponty azért nem okozott túl nagy riadalmat. Szerelék vissza, várjuk a folytatást, mely egyelőre elmarad. A szokatlanul meleg és a szélcsend nem a legjobb barátunk, továbbra is az előrejelzést kémleljük bizakodva. Hamar sötétedik, óra átállítás van, az éjszaka hamar meglep minket. Vasárnap délelőtt szikrázó napsütés, a falevél se mozdul, mikor Petinek lassú húzósa kapása lesz. Csónakba pattan, majd a halat messze a bójától szákolja meg, első pontya mindjárt 15 kiló felett van! Nagyon örülünk a csodás, egészséges halnak, majd visszahelyezzük, nőj nagyra!
Peti remek fogása...
...amely már megy is vissza
Jön a változás!
Másnap távozik cimboránk, így már csak ketten kémleljük a vizet Zolival, várjuk a jelentkezőket. A tigrismogyoró mellett Live System és Odyssey XXX bojlikkal érkeztem, csalizni pedig a kikeményített csalijait használtam, gyümölcsös pop-up kíséretében, melyek itt rendre jól szoktak működni.
Etetésre fel!
Csalivariációk
Hétfő estére szél kerekedik, nem is akármilyen, végre itt a változás! Kapásom van, egy 13 kilógrammos ponty érkezett, aminek nagyon örültem. Mire kiérek, és elrendezek mindent, a másikon is jelentkező van! Na, akkor irány helyszín, elindulok, mire meghallom, hogy az imént visszatett szerelékre is érdeklődés van! Hihetetlen, egy ekkora vízen ez igazi ritkaság. Gyorsan visszaengedem az 5 kg körüli potykát, és irány a part!
Az első nagyobb vendégem
A másik swingerem már a földön, ennek annyi, gondoltam, ezt elkaszálta valami. Szedem be a zsinórt, de ellenállásba ütközöm, megvan még a halam. Nagyon sokat motorozok, kb. 200 méterrel van arrébb a bójától, akkor jut eszembe, ez valami nagyobb is lehet. Zsinór elakadva, szabadítás, rákok, kagylók eltávolítása a zsinórról (idegőrlő pillanatok, mindezt szélben) majd a hullámok hátán szákolás! Merítő, kampózó bot minden össze vissza, de sikerült! Hatalmas élmény az éjszaka közepén, ezek azok a pillanatok, amiket nehéz leírni, átadni sem lehet, érezni kell!
Nagy az öröm
Elengedés előtt
A tőponty majdnem 17 kiló, nagy a boldogságom. Újabb kapás, de ismét csak egy kicsi talált meg. Hajnal 2:00 van, nézem döbbenten telefonomat, az első kapás 21:30 kor érkezett! Hullafáradtan nyúlok el sátramban, reggel pedig társammal ecseteljük a dolgokat, meglepő, de neki nem volt kapása. Nem baj, idő még bőven van. Az eső is elered, szürke, igazi őszi időjárás jön, most végre egy nappali látogató is bejelentkezik. Bőven 10 kiló felett van, egy fotót megér. A szél erősödik, elvonulunk előle és nézzük a tarajos, fehér vizet. Erre vártunk, kíváncsian várjuk a folytatást.
Megjön a nagy!
Az éjszaka csendesen telik, hajnalban Zoli tábora felől mozgolódást hallok, meglátogatom, de se ő, se a csónak sehol, tehát esemény van! Megvárom, kíváncsi vagyok mi lesz, olyan érzés kerít hatalmába, hogy ez valami érdekes lesz. A távolban látom a fejlámpa fényét néha, a hullámzás és az éjszaka nagyon csalóka, de nagyon messze jár, most már biztos vagyok benne, hogy ez nem mindennapi hal lesz. Bubu kutyával, Zoli hű társával izgatottan várjuk, végre megérkezik, segítek kivenni a halat, a lélegzetem is eláll: pompás tőponty fekszik előttünk, a súlya 20,60 kg! Roppant boldogok vagyunk, különösen barátom, akinek ez a harmadik(!!!) 20 feletti pontya a tározóból! Bámulatos eredmények, ezzel beérte Hadnagy Sanyit a képzeletbeli „ranglistán”, mondtam is nekik viccesen, hogy most már mi is szeretnénk beleszólni a „küzdelmükbe”, mert ez így elég egyoldalú!)
Zoli újabb 20 feletti hala!
Nagyon szeretnék én is hasonló pontyokat fogni, mint a barátaim, de addig is velük örülök az ő sikereiknek, ez csapaton belül így normális.
Péntekig tart a horgászatom, ilyenkor bizony elrepül az egy hét, pár kisebb ponty még meglátogat, meg egy 10 kg körüli is, és már vége is hétnek. Az éjszakák már fagyosak, most már tényleg megjött az ősz, a víz 8 fokot hűlt ottlétem alatt, és a tározót is lassan elkezdik téli vízszintre állítani. Zoli még szombaton küld egy halas képet, egy remek,16 kg fölötti ponttyal zárja a túráját, megérdemli, sokat tett érte, méltó befejezése ez a két hétnek. Mindenki fogott halat, aminek nagyon örültünk, mert a víz rohamosan apadni kezdett, amit nem tudtunk hova tenni, aztán megtudtuk, hogy a vízben lévő munkálatok miatt hozzá kellett férniük a szakembereknek olyan részekhez is, amihez egyébként nem, és két nap alatt kb.30 cm víz ment el előlünk!
Nappali látogató
Minden halnak jár az alázat és a kíméletes bánásmód
A Tisza-tó hatalmas terület, rengeteg dolog befolyásolhatja a vízszintet, sokkal több tényezőre fel kell készülni, és van olyan is, amit nem tud az ember kivédeni, lásd ez az apadás. A horgászat természetesen vizeken azért szép, mert kapásnál sosem tudjuk kivel sodort össze a sors, bármi megtörténhet, de nagyon édes a siker, pláne ha nagyon keményen meg kell dolgozni érte!
Összegzés
Nagyon jó horgászaton vagyok túl. Külön öröm, hogy barátaimmal több napot is együtt tudtunk tölteni. Csodás halakat sikerült fognunk, jól éreztük magunkat, a horgászat nagyon fontos számunkra, egy ilyen környezetben pedig tényleg a természet részévé válik egy kicsit az ember, ami nagyon jó érzés! A páratlan szépségű, monumentális víz pedig mindig elvarázsol, hatalmába kerít, és mindig izgatottan várom az újabb találkozást.
Tavasszal folytatás, és persze biztos vagyok benne, hogy az a hal ott úszkál most is valahol, amiről álmodozni szoktam.
Búcsú a misztikus víztől
A jövő
Egyetlen végtelen szomorúságom van a Tisza-tóval kapcsolatban: felső méretkorlátozás még mindig nem védi a tó ős állományát!! Döbbenetesnek tartom, hogy egy víz, ami ilyen fantasztikus adottságokkal bír, és képes kinevelni hatalmas egyedeket, amely a Világörökség része is egyben, ez még mindig nem került bevezetésre! 2019-et írunk, elképesztő, hogy ez még megtörténhet.
A tömérdek visszaélésről, amit élőben láttam, meg a rengeteg szemét, amit a „horgászok” hátrahagynak, az meg külön fejezet sajnos.
Tisztelt Kezelők!
Számtalanszor beszélgettünk már erről, ha ez nem következik be, akkor komoly károkat szenved a tározó állománya! Óriási lehetőség rejlik a horgászturizmusban, ezeket nagyon ki lehetne használni, de nem így. Ottlétünk alatt sajnos hivatalos helyről hallottuk, hogy bizony több 20 kg feletti ponty vándorolt másik helyre, vagy a bográcsba. Mélyen elkeserít, hogy amíg mi nem kevés összeget költünk a csalikra, és visszaengedjük a pontyokat mérettől függetlenül, mások elpusztítják őket, mert megtehetik.
Ennek már nem lenne szabad előfordulnia a mai világban, reméljük, lesz változás a jövőben,mert ez az út zsákutcába vezet.
Tiszteljük, védjük együtt a környezeti értékeinket, megérdemlik, mások csak álmodnak hasonló vizekről, nekünk pedig kéznél van, ne legyen az enyészeté…
Tisztelettel: Czifra Antal - Pontycentrum Team